Néha gyomláld ki a "kertedet"!

Életünk olyan, mint egy kert. Ha nem ügyelünk, elárasztanak a gyomok. A rossz gondolatok, szavak, ártó információk, rendetlen tettek magjai, akár meg is fojthatják nemes hajtásainkat, szépséges virágainkat...

Bevallom, én nem szoktam kertet gyomlálni, pedig van jó nagy itthon és nő is a gaz rendesen. Ma viszont kifordultam magamból és kimentem a kertbe. Magamnak is furcsa mód, nekiláttam kigyomlálni a járda szélét, majd a virágoskert egy kis részét. Földes lett kezem - lábam, a járdát teledobáltam gazkupacokkal és csupa por is lett minden. De aztán eltakarítottam, elvittem a komposztálóba, majd szépen elsöpörtem a járdát és örömmel néztem a szép végeredményt, ami megelégedettséggel, jó érzéssel töltött el.

A folyamat közben pedig elgondolkodtam azon, mennyire hasznos is volna lelkünk kertjét is időnként kigyomlálni. Mert akár tetszik, akár nem, a gyomok nőnek, magot hullatnak és szaporodnak. Sőt, észrevétlenül hatalmas méreteket képesek ölteni, megfojtva nemes növényeinket, vagy akár egész életünket. A gyomok nem kérdeznek, nem tartják tiszteletben sem a határokat, sem a rendet. Mindent leuralnak, ha nem korlátozzuk őket, nem kezeljük, nem mondunk határozott "NEM"-et és folyamatosan irtjuk őket. A legjobb lenne még kiskorukban, míg meg nem erősödnek, mert onnantól kezdve már nagyon nehéz a dolgunk és lehet, hogy már veszteségek nélkül nem is tudunk elbánni velük - fel kell áldozni a nemes ültetvények egy részét is, pont úgy, mint amikor a sebész a rosszindulatú daganattal az egészséges szövet egy részét is eltávolítja. És minél tovább várunk, annál nagyobb lehet a kár, a veszteség is.

És nem elég egyszer gyomlálni, újra és újra ki kell mennünk a kertünkbe és kitakarítani a betolakodókat. Az élet is ilyen, folytonosan jönnek a betolakodók - a rendetlen gondolatok, viselkedések, fölösleges tárgyak, ártó emberek, rossz társaságok, az elolvasott, megnézett, meghallgatott információk, amelyek magként hullnak lelkünk kertjébe és elkezdenek növekedni, életünket elárasztani. Sokszor későn vesszük észre, amikor már elhatalmasodott a "gaz-ság" és nehezen tudunk mit kezdeni a helyzettel.

Célszerű élet-kertünket részenként áttekinteni - megvizsgáljuk a kapcsolatainkat, a munkánkat, a szabadidős tevékenységeinket (na, azt különösképpen), az egészségünket, hitéletüket... Felülvizsgáljuk döntéseinket, tetteinket, erkölcsi magatartásunkat, vágyainkat.

Hasznosnak tartom, ha ezt valakivel időnként átbeszéljük - lelki kísérővel, coach-al, gyóntatóval (igen, fontosnak tartom, hogy időnként bűnvallást is tegyünk, megszabadulva a lelkiismereti gyomoktól), lelki jó baráttal. 

Végül arra jutottam, hogy vannak helyzetek, amikor nem elég csipegetni a felszínt, gyökerestől kell kitépni a károsító "parét". Amikor bármennyire is fáj, meg kell szakítani egyes kapcsolatokat, el kell hagyni bizonyos társaságokat, végleg el kell engedni múltbéli ragaszkodásokat és megbocsájtani annak is, aki durva rombolást végzett kerted szép virágaiban és a fájdalom uralma alatt tart. Amikor a daganat is fájdalmat okoz, nem mondjuk, hogy nem távolítjuk el, mert az fájdalmas. És minél előbb tépjük ki gyökerestől a gyomot, mert ha már megnőtt és megerősödött, nagyon komoly nehézség lesz ugyanazt megtenni. Lehet, hogy ma valami csak egy kis játék, vagy próbálgatás, holnap pedig már szenvedélyes függőség lehet. "Mi lenne, ha csak egy kicsit...", "Mi lenne, ha csak most az egyszer...", "Ebben még nincs semmi rossz." Vajon hol a határ? Mikor tudsz megállni, ha az árral úszol lefelé? Egy kicsi fantázia, egy kicsi csalás, egy kicsi flört, egy kicsi hazugság, egy kicsi bármi. Ismerem én is ezt a sodródást, nagy árat fizettem érte. 

Ha gyomlálsz, szép lesz a kerted és élvezni fogod. Mások is élvezni fogják. A feleségem megjegyezte: "Milyen szép lett!". Igen, szép lett és örültem is neki. Jó érzés volt. Valahogy jobbnak érzetem magam, teljesebbnek, frissebbnek.  

És csak egy gondolat arról, hogy néha a nemes növényt is eltávolíthatod. Már nem jó helyen van az bokor, mást szeretnél oda ültetni, vagy már más tetszene. És ez is rendben van. A plébániánkon kivágták a 3 hatalmas nyírfát. Nagyon megnőttek, a kert kicsi, a lehulló levél elárasztotta az egész kertet, udvart. Elnyomták a többi növényt. Előbb szomorúsággal és értetlenséggel fogadtam, később megértettem és láttam, hogy a kert így szebb és rendezettebb tudott lenni. Megújult. Jót tett neki. Néha a ragaszkodásunk a régi, megszokott dolgokhoz hátráltat. Amikor eljött az ideje a kivágásnak, akkor vágd ki és rendezd újra a kertet!