„MÉGIS felkelek!”

Egy szélütésen átesett, lebénult asszony elszántsága és bölcsessége arról, hogy az élet értelme, hogy fölálljunk, tovább menjünk és segítsük egymást.

Kemény hideg téli reggel, csípősen fújó szél. Kimegyek és kiviszem a kukát a ház elé, hisz ma van a szemételvitel napja. Aztán külön kiviszem a műanyag palackokat, hisz vannak, akik azokat összegyűjtve tesznek szert szerény megélhetésükre. Éppen akkor jött az kedves néni, akit már sokszor láttam, amint zsákokkal fölpakolt kerékpárját tolja az utcán. Most alkalmam volt személyesen átadni a néhány szatyornyi összelapított palackot. Szót váltottunk. Megtudtam pár dolgot az életéből. Elgondolkodtatott... És megörvendeztetett. 67 éves és télen-nyáron, hőségben - fagyban járja az utcákat és gyűjti a palackokat, csotrogány biciklijével. Mint kiderült, már 10 éve műveli ezt, annak ellenére, hogy van egy kis nyugdíja, amiből szerényen megélhetne.

- Tudja, fiatalember, annak idején agyvérzésem volt és a testem fele lebénult. Nem tudtam fölkelni az ágyból és beszélni sem. Akkor úgy tűnt vége az életemnek. Aztán, ahogy ott feküdtem az ágyban, arra gondoltam, hogy a gyerekeimnek szüksége van rám. Úgy döntöttem, hogy fölállok... És küzdöttem... És itt vagyok. Élek, a saját lábamon járok...

- Miért csinálja ezt, amikor nyugdíja is van? - kérdeztem.

- A gyerekeimnek nagyon kicsi a fizetése és az unokám pedig egyetemre jár. Ezzel segítem őket, hogy be tudja fejezni a tanulmányait. Szükségük van a segítségre, nekem pedig ez ad erőt, hogy minden nap hajnalban keljek és elinduljak. És mostanra már sokan ismernek, segítenek. Sok jó ember van. Mert hát az a fontos, hogy segítsük egymást, nem?

Segítettem neki bepakolni a zsákba a palackokat és néhány fém konzervdobozt is adtam.

Igen, az a fontos, hogy segítsük egymást. Az egyszerű, utcákat járó, hulladékgyűjtögető, kissé elhanyagolt kinézetű, alacsony nénike tanítása az élet legnagyobb bölcsességéről. Felállt bénaságából, mert fel akart állni, mert volt egy erős "MIÉRT"- je. Mert segíteni akart a gyerekeinek. Mi a Te erős "MIÉRT"- ed, amiért hajlandó vagy fölállni, kimozdulni, hajnalban kelni, korlátaidon túllépni, menni és küzdeni? Mire nézel? Arra, hogy mid nincs, vagy arra, hogy mit tehetnél? MÉGIS! Ez hozzáállás és szándék, nem pénz kérdése. Hálát adtam neki és a Jóistennek is, ezért a megérintő élményért és tanulságért.